A köznevelési törvény alapján, 2016 óta minden középiskolai diák 50 óra iskolai közösségi szolgálatot teljesít a tanulmányai lezárultáig – vagyis önkénteskedik, segít, közreműködik. Népfőiskolánk négy IKSZ Börzét szervezett már az évek során, hogy megkönnyítse a fogadó szervezetek és a diákok egymásra találását. A legtökéletesebb együttműködés akkor alakul ki, amikor a nebulók a szívükhöz legközelebb álló társaságban töltik el hasznosan, lelkesen a felkészítés utáni önkéntes órákat.
Mondhatjuk, Bonta Zoltán (Bláthy Ottó Technikum, 12. osztály) éppen ilyen szerencsés önkéntesnek számít. A Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaságnál töltötte teljes önkéntes időszakát. Ezzel, s nem utolsó sorban lelkiismeretes és kiváló munkavégzésével kiérdemelte „A MI ÖNKÉNTESÜNK” díjat. Ez alkalommal beszélgettünk Zoltánnal.
Milyen feladatokat láttál el nálunk?
Elsősorban a délutáni előadásokon segítettem a védettségi igazolványok elkérésekor, szórólapok kiosztásában. A program ideje alatt én készítettem el a fotókat és a videót is. Egyik kimagasló munkám a IV. IKSZ Börze plakátja, mely az én kezeim alól került ki.
Milyen pályára készülsz?
Gépgyártástechnológiai technikus szeretnék lenni. Nyilván közvetlenül ehhez kapcsolódó önkéntes munkára nem számíthattam, de a fényképezés, a videózás, a grafikai szerkesztői feladatok mindig is vonzottak.
Mi alapján választottál fogadó szervezetet?
Poczik Ernő, az MZNT önkéntes-koordinátora még szeptemberben tartott nálunk figyelemfelkeltő tájékoztatást arról, hogy a tatai népfőiskola is szívesen fogad önkénteseket különböző, érdekes feladatok elvégzésére. Nem bántam meg a választásomat. Bepillantást nyerhettem egy rendkívül sokszínű tevékenységet végző civil szervezet mindennapjaiba: irodalmi, történelmi és egészségügyi előadások, IKSZ Börze szervezése, projektek megvalósítása – csak néhányat kiemelve. Láttam, mennyit tesz egy ilyen társaság a közösségért, a kultúra terjesztéséért. Időközben megismerhettem az MZNT eddigi, 26 éves történetét is. Nagyra becsülöm a tatai népfőiskola tevékenységeit és törekvéseit. Érdekes a kialakult kötődés: a hétvégén éppen Héregen jártam, és – emlékezve a névadó tudósra – meglátogattam a Magyary házaspár emlékére állított kopjafát, emlékhelyet.
Letelt nálunk az 50 önkéntes órád. Elbúcsúzunk egymástól most?
Nem, én nagyon szeretnék továbbra is részt venni az itteni önkéntes munkában – amennyire időm engedi majd. Sőt, ha dolgozó ember leszek, valószínűleg az előadásokra is eljárok, mert szeretnék élni a már jól ismert lehetőséggel.
nszb
