A tatai Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság szerteágazó közművelődési, kulturális, értékfeltáró és közösségépítő tevékenységrendszere mellett koordinátora is egy Erasmus+ nemzetközi projektnek, melynek címe: Innovatív jó gyakorlatok cseréje a szépkorúak digitális készségeinek fejlesztéséhez. A megvalósítás következő mérföldkövéhez érkezett: Martoson tartottuk ötödik személyes találkozónkat.
Két generáció egymás mellett
Martosi partnerünk huszonéves fiatalok képzésével, kompetenciafejlesztésével foglalkozó szervezet, a többiek (az erdélyi Humán Reform Egyesület, a délvidéki CNESA OMI és a tatai népfőiskola) célcsoportja ez mellett kibővül a közép-, idős- és szépkorúak népes táborával is, felnőtt tanulási, képzési intézményekként. Érdekes és izgalmas a közös nevező megléte a négy partner között: a felvidéki szervezet a fiatalok megszólításának lehetőségeit és motivációs tényezőit térképezi föl a projektben: azon ifjú generációéit, melynek tagjai aztán segíthetik az informatikai jártasságot megszerezni kívánó időseket a gyakorlati fogások elsajátításában, begyakorlásában. Szó szerinti mentorkodásról van itt szó: egy-egy számítástechnikai képzésen a vállalkozó szellemű fiatalság az okostelefon bekapcsolásától az internethez való csatlakozáson, a Facebook posztok készítésén át akár az Ügyfélkapu használatáig, egy webáruházban való vásárlásig vagy az unokák skype-os hívásáig mutatja be az új ismeretek alkalmazását nagypapáknak és nagyiknak.
Ami nélkül nincs közös hang
Hol lehet ilyen segítőkész fiatalokra lelni? Mi hozhatja közelebb az időben két oly távoli generáció tagjait? Nem egyszerű kérdések ezek, bizony. A projekttalálkozó alkalmával jelen voltak huszonéves martosi vendégek is, akik saját személyes tapasztalataikat is elmesélték arról, ők hogyan élték meg az időseknek nyújtott digitális segítséget, mentorálást. Beszámolójuk során ezek a kulcsfogalmak is elhangzottak: „türelem”, „kétoldalú akarat”, „élményszerűség”, „nyitottság”, „empátia” „rezonáló képesség”, „meggyőződés”. Vagyis sok tényezőnek együtt kell hatnia ahhoz, hogy kialakulhasson a két generáció közötti közös, eredményes és hosszútávú együttműködés. Az a fiatal, aki egyébként is elkötelezett önkéntesként segít, támogat, másokért dolgozik szabadidejében, csak egy lépésre van egy hasonló új feladatától, könnyebben megnyerhető a nemes ügynek. S ha élményszerűvé tesszük az együtt, a két generáció által eltöltött közös órákat, mélyül az emberi kapcsolat – de egyúttal szűkül a szakadék is köztük. Létrejön egy egyre szorosabbá váló kötelék: a fiatalok ráéreznek a segítségnyújtás új ízére, értelemmel látják feltöltődni a támogató odafordulást, ott, helyben tapasztalják munkájuk eredményét. Leül egymás mellé két távoli generáció, szót értve egymással, figyelemmel tekintve a másik embertárs igényeire, kérésére, érzéseire.
Projektünk martosi állomásán számtalan újabb ismerettel, tapasztalásokkal és élményekkel – valamint két új jó gyakorlattal lettünk gazdagabbak. Folytatás következik hamarosan.
