HAMARY DÁNIEL

(Tata, 1826. március 25. – Budapest, 1892. február 21.)

A születési és halálozási időpontokat vizsgálva gyorsan megállapítható, hogy az elmúlt napokban emlékezhettünk halálának 130. évfordulójára, másrészt hamarosan következik születési évfordulója is –, amelyet néhány év múlva a 200. követ majd!

Úgy gondolom, több okunk is van arra, hogy emlékezzünk Hamary Dánielre. Azon kevesek közé tartozott, akik együtt vonultak az 1848-as forradalom jeles és országosan ismert hangadóival, szereplőivel: Petőfivel, Jókaival és másokkal – a tömeget vezetve, 1848 forradalmi napján. Tata patrióta hagyományai emlékezetben tartják Hamary ’48-as szerepét, aktív részvételét, de az már kevésbé ismert, hogy komoly írói elismerést is kivívott magának az orvosi hivatás ellátása mellett.

Életútjáról röviden. Hamar Dániel kalaposmester és a rév-komáromi Patkó Lídia fia (a család ősnemes családból a Székelyföldről, Futásfalváról származott). Hamary iskoláit a tatai református elemi iskolában kezdte. A gimnáziumot a tatai gimnáziumban és a pápai református kollégiumban végezte. A jogi kurzust követően, 1847-ben orvosi tanulmányokat folytatott Pesten. Az 1848 márciusi napokban élénken részt vett a fővárosi ifjúság mozgalmaiban s Vasvári Pállal baráti kapcsolata alakult ki. Jelen volt a 12 pont proklamálásánál s Táncsics Mihálynak budai fogságából való kiszabadításánál. A mozgalmas időkben az iskolák hamarabb véget értek, mire ő szülőföldjére ment és az alakulóban volt tatai nemzetőrök közé lépett. A Komárom megyei nemzetőrökkel, atyjával és két testvérével részt vett a schwechati csatában. Ezután a komáromi vártüzérekhez állt, később mint tűzmester Krivácsi alezredes parancsnoksága alatt írta annak napi parancsait. Jelen volt az 1849. július 2-ai és 11-ei csatákban és a várfeladás előtti napokban tüzérhadnagyi rangot nyert. A szabadságharc után (míg 1847-ben 90-en kezdették) 30-an folytatták novemberben Pesten az orvosi pályát; ezek közt Hamary is. Sok zaklatásnak volt kitéve, sőt több heti fogságot is szenvedett. 1853-ban végezte el az orvosi kurzust és a szegénygyermek kórházban dr. Bókay János mellett másodasszisztens lett. 1854-ben orvossebész-doktorrá avatták, s Tatán mint gyakorlóorvos működött. 1858-ban a tó partján fürdőt építtetett; a tatai református egyház megválasztotta elöljárójának; később az elöljáróság jegyzője lett és a református iskolában könyvtárt alapított. 1861-ben Tata-Tóváros tanácsosa lett, mely tisztéről az év végén leköszönt. Az 1863-ban létrejött Neszmélyvidéki borász-társulat tagjává és pénztárnokává választotta. A magyar orvosok és természetvizsgálóknak 1863-ban Pesten tartott nagygyűlésén előadást tartott, és az orvosi segítő-egyesület tervét elkészítette; a Kisfaludy Társaság alapítói közé lépett. Az 1864-ben alakult magyar orvosi könyvkiadótársulat alapító tagja lett (200 forinttal). A budapesti királyi orvosegylet levelező tagjává választotta. Tatában kaszinó létrejöttét segítette (ennek 1870-ben elnöke lett). 1867-ben Komárom megye tiszteletbeli főorvossá választotta; a tatai honvédegyletet megalakította s ennek főjegyzője lett. 1869-ben honvéd ezred-orvossá nevezték ki a tatai magyar királyi 64. zászlóaljhoz. 1870-ben a tatai református elöljáróság a református iskolaszék elnökévé választotta. 1871. július 13-án honvéd dandárorvossá léptették elő Sopronban, ahol Ballagi Károly tanfelügyelő barátjával a magyar nyelv ügyét mozdította elő. A magyar orvosok és természetvizsgálók XVI. nagygyűlésére 1872-re titkárul választották, az 1874-es Győrött tartott nagygyűlésen pedig 20 aranyat tűzött ki jutalmul az 1848. és 1874. között magyar nyelven megjelent orvosi munkák könyvészeti kimutatására. Ebben az évben Budapestre helyezték át az I. honvéd dandárparancsnoksághoz, a budapesti orvosi kör pedig igazgató tanácsa tagjává választotta. 1874. december 2-án Hamar vezetéknevét, ő felsége engedélyével, nemességének épségben tartása mellett, Hamaryra változtatta. 1876. október 30-án Székesfehérvárra helyezték át az V. honvéd-kerületi parancsnoksághoz, ahol a törzsorvosi teendőkkel bízták meg. 1882-ben mint az I. honvédkerület törzsorvosa s egészségügyi előadó, Budapestre helyezték át. 1885-ben közreműködésével megalakult a budai református egyház. 1889 körül nyugalomba vonult. Meghalt 1892. február 21-én Budapesten (síremléke a tatai Almási úti temetőben található, közel a festő Vaszary Jánoséhoz).  A fentebb felsoroltakon kívül még több tudományos és emberbaráti társulatnak alapító s igazgató választmányi tagja volt. Ő írta az első magyar nyelvű szívgyógyászati könyvet!