Népfőiskolánk a szabadegyetemi képzéssorozattal az élethosszig tartó tanulás jegyében nyújt folyamatos lehetőséget a művelődni, tájékozódni, ismereteket szerezni vágyóknak. Az idei utolsó előadást Borsó Tibor, az MZNT elnöke tartotta „Értékes Vármegye” címmel.
Bevezetésképpen a jelenlevők megtekintették a Komárom-Esztergom Vármegyei Önkormányzat Értéktár kisfilmjét, mely felvonultatja a természeti és épített környezetünk szépségeit, örökségét, – mindazt, melyekért érdemes és jó itt élni.
A Megyei Értéktárba néhány éve bekerült a Tatai Népfőiskola (1940-1944.) működése, valamint „Dr. Benda Kálmán tatai és Komárom-Esztergom megyei működése és jelentősége is”. A hajdanvolt népfőiskola vezetőjéről, Benda Kálmánról éppen a napokban emlékeztünk meg a Kamalduli háznál, születésének 110. évfordulója alkalmából.
Az előadó most a történész, akadémikus munkásságát, ezen belül tatai kötődését állította mondandója fókuszába. Megtudhattuk, hogy a tudományszervező professzor milyen gazdag és sokrétű tudományos életpályát futott be, s mennyi különböző területen fejtette ki tevékenységét. Történelemből és földrajzból tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett, majd Bécsben, Berlinben és Párizsban is tanult. Több neves hazai intézetben is dolgozott kutatási ösztöndíjasként, majd tudományos munkatársként.
1940-ben Magyary Zoltán őt találta a legmegfelelőbb szakembernek arra, hogy az induló Tatai Népfőiskola vezetőjeként irányítson egy olyan – nem felekezeti alapon működő – intézményt, mely a helyi és környékbeli, elsősorban a mezőgazdaságban dolgozó embereknek biztosít ismeretszerzési, tudásgyarapító képzéseket. Benda Kálmán nevéhez fűződik többek közt a Népfőiskolai útmutató, a tanmenet és a vándorkönyvtár anyagának az összeállítása. Sajnos, a népfőiskola csak rövid működést élhetett meg, de a fennmaradt írásos emlékekből, visszaemlékezésekből, szakmai anyagokból is jól érzékelhetően páratlan jelentőségű felnőttoktatási intézménynek számított megyénkben.
Benda Kálmán, a II. világháború után a Történettudományi Intézet helyettes igazgatója lett, míg a pécsi egyetem történettudományi oktatójaként is működött. Sajnos, a Kelet-európai Tudományos Intézetnél ugyan néhány évig igazgatóhelyettesként is dolgozott, de már nem tudott kiteljesedni, politikai okok miatt elbocsájtották. A kezdeti, alkalmi munkák után végre levéltárosként kerülhetett vissza a pályájára, a Dunamelléki Református Egyházkerülethez. Később az MTA Történettudományi Intézetének helyettes vezetője, majd főmunkatársa, osztályvezetője, nyugdíjba vonulásáig pedig tudományos tanácsadója. 1990-ben az MTA levelező, majd rendes tagjává választották, de címzetes egyetemi tanárként, főiskolai oktatóként szintén munkálkodott. A történelemtudományban elmélyülni kívánók számtalan kiadványban találkozhatnak szerzőként, társszerzőként a nevével. Sőt, többek közt a Károli Gáspár Református Egyetemen működő Benda Kálmán Bölcsészet- és Társadalomtudományi Szakkollégium is őrzi emlékét, gondozza életművét.
Szöveg: Dr. Nagyháziné Szabó Bernadette
Kép: Farkasdi Tünde
